In memoriam Lendvai Csócsi Jenő

Sokan azt tartották róla, hogy ő lehet Boros Lajos utódja. Mindene megvolt hozzá, tehetsége, szorgalma, kitartása. De egy súlyos betegség kettétörte karrierjét. Az utolsó időkben már a hangszert is alig tudta felemelni. 66 évesen távozott el közülünk.

Egy közösségi portálon szörfözve találtam Rupa Ilona nótaénekes bejegyzését, hogy elhunyt Lendvai Csócsi Jenő. Eszembe jutottak a régi nótafelvételek, a Jó ebédhez szól a nóta. Kivel válthatnék pár szót róla, kivel emlékezhetnék. Felhívtam Buffó Rigó Sándort, a 100 tagú cigányzenekar vezetőjét, ő irányított Lakatos Flórishoz, aki családtagja és zenésztársa is az elhunyt művésznek.

A lakás, ahol Flóris fogadott, árulkodott a tulajdonosáról, itt bizony zenészek laknak. Leültünk, beszélgettünk.

– Ki volt számodra Lendvai Csócsi Jenő? Rokon, barát vagy kolléga?

Mindhárom. Sokat foglalkozott velem, tanított, féltett és legfőképpen szeretett. Hihetetlen, hogy elment. Jenő a nővérem férje volt. Mindig számíthattam rá, kezdetben vele jártam muzsikálni. Sokat köszönhetek neki.

– Hogyan ismerkedtél meg vele?

Egy helyen tanultunk muzsikálni, Farkas Gyula bácsinál, a IX. kerületben. Emlékszem, Jenő csellózni tanult. De pár nap után Gyula bácsi odament hozzá egy hegedűvel, és a kezébe adta. Ez sokkal jobban áll a kezedben –mondta az öreg Jenőnek. Attól kezdve, vagyis tizenéves korától mindenkit elbűvölt a játékával. Nem vele született tehetség volt ez, annál sokkal több. Valami nem evilági.

– Mire gondolsz?

Azt mondták Jenőre, hogy ő lehet Boros Lajos bácsi utódja minden tekintetben. Ha nem betegszik meg, akkor tényleg meg is valósult volna. De az élet kegyetlen volt vele. Az utolsó 10-12 évben már szinte a hangszert is alig tudta felemelni a betegsége miatt.

– Akkor ezért hallottunk keveset róla az utóbbi időben…

Így van. De ez rossz érzéssel tölt el, ugyanis az újságírók hamar elfelejtenek bennünket, zenészeket. Jenőt sem kereste fel senki az utóbbi tíz évben, holott húsz éve szinte még a csapból is ő folyt. Megbetegedett, és mindenki elfelejtette. A ti felelősségetek megeleveníteni a régieket, Norbi. Hogyan és ki fog emlékezni így ránk, az úgynevezett aranykorra?

– Megértettem. Mit hagyott rád?

A zenét. Hogy bejárhattam vele a világot, hogy segítette az előmenetelemet. Nem törődött a politikával, csak őszinte emberekkel vette magát körül. Számtalan jótékonysági koncertet szervezett, mert szeretett segíteni. Keresem az emlékeim között azokat a perceket, amikor megbántott, de egyszerűen nem találok. Nála alázatosabb zenésszel még nem találkoztam. Nem csak kenyérkeresetből muzsikált. Egyszerűen a lételeme volt. Fáj, hogy rajtatok kívül nem emlékezik meg róla senki.

– Úgy tudom, hogy volt egy kedvenc nótája, amit gyakran muzsikált és dúdolt…

Bizony. Volt neki több nótája is, de a „Száll a fecske, száll…” kezdetű volt a nagy kedvenc. Hát, mostantól nem hallom többet tőle, sajnos. De ha felcsendül valahol ez a nóta, biztos, hogy Jenő fog eszembe jutni. Hiányozni fog…

A sosinet.hu munkatársai ezúton fejezik ki együttérzésüket az elhunyt művész iránt. Kegyelettel emlékezünk Lendvai Csócsi Jenőre, a nagyszerű művészre, akit 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemkereszttel tüntettek ki.