„A rendőrség nem kért bocsánatot”

Beszélgetés Magyar Elemér ügyvéddel

„Ügyvédi praxisom gerincét kezdettől fogva a cigányok képviselete jelentette. Természetesen a rászorultaké, az elesetteké, a kiszolgáltatottaké. A gazdagabbak nem engem kerestek meg. 

Főleg büntető ügyeket vállaltam, s gyakran olyanokat, amelyekben a vádlottakat jogsérelmek érték, vagy ártatlannak is tartottam őket. Sok esetben sikerült kiharcolnom ártatlanok felmentését, de akadtak kudarcaim is szép számmal” – mondja a romák sérelmére elkövetett bűncselekmények hazai specialistája, dr. Magyar Elemér. Az egri ügyvéd konkrét ügyek kapcsán beszél az igazságszolgáltatás „demokratizmusáról”, a törvény előtti egyenlőség illúziójáról, az előzetes letartóztatás kényszervallatás jellegéről.

Volt egy gyilkossági ügyem, ahol megnéztem a tárgyalás előtt a helyszínt és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a koronatanú, aki állítólag szemtanúja volt annak, amikor a védencem a sértettet leszúrta, az általa megjelölt helyről nem is láthatta az eseményt. A bíróság nem törődött ezzel az állításommal. A védencem egyébként egy többszörösen büntetett cigány volt, csak úgy áradt az igazságszolgáltató szervekből az előítélet. El is ítélték tíz évre.

Ön a sorozatgyilkosságokkal először meggyanúsított, majd egy évig előzetes letartóztatásban tartott három, tarnabodi cigány fiatalember védője volt. Őket a falu Tarna utcai házaira leadott lövöldözéssel gyanúsították egy „védett tanú” vallomása alapján. Végül mindhármukat 

kiengedték, miután őrizetbe vették a sorozatgyilkosság jelenlegi, debreceni gyanúsítottjait 

2009. augusztus 21-én. A rendőrség azóta kért e bocsánatot a jogtalan fogva tartás, no meg az őrizetbe vétel botrányos körülményei miatt? Vontak-e felelősségre valakit mindezekért? Hogy áll a többmilliós kártérítési per, amelyet a jogtalanul fogvatartottak indítottak az állam ellen? 

A tarnabodi fiatalok közel tizenegy hónapot töltöttek előzetesben olyan vád miatt, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető. Ezt a tényt nem is mulasztották el az előzetes letartóztatások meghosszabbításai során velük is mindig közölni.

A „védett tanúról” kezdettől fogva tudni lehetett, hogy az egyik gyanúsítottnak és családjának rokona és egyben haragosa.

A rendőrségi kihallgatás során ennek a tanúnak a terhelő állításai és a rendőr kiabálása az utcára is kihallatszottak. Azokat a gyanúsítottak hozzátartozói is – mint valami helyszíni közvetítést – hallhatták, a „védett tanút” pedig nyomban beazonosíthatták. Az egyébként első hallásra is hihetetlen, életsze-rűtlen dolgokat állító tanú később megkísérelte visszavonni a nyilatkozatát, de ezt a rendőrök nem tették számára lehetővé.

A rendőrség nemcsak hogy nem kért bocsánatot a jogtalan fogva tartás miatt, hanem Bencze József országos rendőrfőkapitány az egyik tévé reggeli műsorában egyenesen azt állította, hogy a hosszú letartóztatást a fiatalok valójában maguknak köszönhetik, mert nem voltak együttműködőek a rendőrséggel.

Ezt követően levelet írtam az országos főkapitánynak, 

amelyben kifejtettem, hogy ez valótlan állítás, mert azon kívül, hogy a gyanúsítottak nem ismerték be az általuk el nem követett bűntettet, a rendőrség munkáját mindenben segítették.

A vallomástételt – bár megtehették volna – soha nem tagadták meg, hazugságvizsgálaton is minden esetben, amikor kérték tőlük, részt vettek. Pedig ezen sem kötelező.

A vallomástételtől a közeli hozzátartozóik sem zárkóztak el, pedig ezt ők is törvényesen megtehették volna. E levélben kértem azt is, hogy a főrendőr ismerje el, hogy valótlant állított, s ezért, valamint az alaptalan és hosszú ideig tartó fogva tartásért az ügyfeleimtől kérjen elnézést.

Meglepetésemre Bencze József a fenti levelemre igaz, elég hosszú idő múlva, de személyesen, levélben válaszolt, és abban lényegében megismételte korábbi állítását az együttműködés hiányáról.

Most személyiségi jogi pert fontolgatok ellene, természetesen ez nem kártérítésre irányulna, csak arra, hogy a bíróság kötelezze őt annak kijelentésére, hogy a tarnabodi fiatalok a lehetőségeikhez mérten együttműködtek a rendőrséggel.

A kártalanítási kérelmünk tárgyában a Heves Megyei Bíróság március 25. napjára tűzött ki tárgyalást. Az alperes IRM – a Magyar Állam alperes képviselője – a keresetünkre a mai napig még semmilyen észrevételt nem tett, ellenkérelemmel nem élt.

A tarnabodi fiatalokat kiengedték volna vajon, ha nem kerülnek képbe a debreceniek?

Az igazságszolgáltató hatóságok általam tapasztalt hozzáállása alapján még nagyon sok időt bent töltöttek volna. Sőt több egyértelmű információval rendelkezem arról, hogy próbálták őket – a cigányok elleni támadássorozat – többi cselekményével is „megkínálni”. Arra is 

megkísérelték őket trükkösen rávenni, hogy tegyenek terhelő vallomást közeli rokonaikra. A tarnabodi gyanúsítás kapcsán elvégzett egyik hazugságvizsgálat során például arra irányuló kérdéseket is feltettek, hogy a gyanúsítottak vagy hozzátartozóik részt vettek-e például a piricsei lövöldözésben. Megdöbbentő, hogy a magyarországi nyomozók krémjét magába foglaló, és erre a gyilkosságsorozatra alaposan felduzzasztott Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) sokáig azt tartotta egyik legfontosabb verziójának, hogy a cigánytelepek elleni szörnyű támadásokat cigányok követték el! Tán csak nem a Kurucinfó adta nekik a tippet?

  Cigányok ügyvédje 

    1987-ben hagyta ott az ügyészséget, munkaviszonyát politikai okokból azonnali hatállyal megszüntette. Távozása után termelőszövetkezeti jogász lett, és tudatosan kereste a kapcsolatot a demokratikus ellenzékkel; Kőszeg Ferenccel lépett kapcsolatba, majd a szamizdat Beszélőben is írt cikkeket. Legjelentősebb a szocialista rendőrségről írt 

tanulmánya, a Bűnüldözők, bűnüldözöttek címmel. Írásaiban kiemelt figyelmet szentelt a cigányokkal kapcsolatos ügyekben tapasztalt igazságszolgáltatási anomáliáknak.

Aztán a rendszerváltás környékén a szkinhedmozgalom megerősödése jelölte ki a további utat számára. Igazi jogvédelmi munkát azonban csak 1992-től kezdődően végzett, amikor már alanyi jogon lehetett minden jogvégzett és szakvizsgázott jogász ügyvéd. 1994-től a Furman Imre 

vezette Nemzeti Etnikai Kisebbségi Iroda (NEKI) részére is dolgozott esetenként, 2008-tól pedig az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) jogvédő hálózatával áll kapcsolatban.

A hosszú éveket ártatlanul börtönben töltő, majd szabadulása után kilátástalan élete elől öngyilkosságba menekülő Pusoma Dénes egyik hajdani védőjeként drámát írt védence tragikus haláláról és szörnyű életéről. A dráma alapján forgatta Ragályi Elemér Nincs kegyelem című, 

a 38. Magyar Filmszemle rendezői díját elnyert filmjét (Az elszabadult gépezet, Amaro Drom, 

2007. április).

(t.j.)

A megtámadott településeken, kivált az áldozatok és sértettek környezetében, a mai napig nem hiszik el, hogy kizárólag a debreceni „négyek bandája” számlájára írható az összes sorozatgyilkosság, illetve Molotov-koktélos támadás. A cigánytelepek, faluszéli házak lakói továbbra sem érzik magukat biztonságban. Ön szerint várhatóak újabb támadások, mint például 

Hevesen és Sajóbábonyban, vagy megnyugszanak a kedélyek?

A sorozatgyilkosság ügyében én azért optimistább vagyok. Megértem persze a faluszéli cigánylakások lakóinak félelmét is, annak ellenére, hogy egyelőre az élet is inkább azt igazolja, hogy tényleg az igazi tetteseket kapták el, méghozzá az összest. Azóta ugyanis – 

immáron több mint fél éve – ilyen jellegű súlyos támadás nem történt az országban. Nem zárható ki persze sajnos, hogy lesznek majd esetleg mások is, akik ilyesmikkel próbálkoznak a jövőben.

Az egy másik kérdés, hogy más jellegű valamivel enyhébb támadásokra, provokációkra sajnos számítani kell. Főleg az olyanokra, amelyek nem is a romák likvidálására, hanem inkább arra irányulnak, hogy őket zaklassák, hiszterizálják, s ezáltal belőlük erőszakos cselekményeket, esetleg lázongásokat provokáljanak ki, sőt végső soron az elkeseredettebbekben 

magyargyűlöletet ébresszenek.

Sajóbábony egyébként szintén egy döbbenetes történet. Történt ugyanis, hogy a Jobbik zártkörűnek nyilvánított lakossági fóruma, ahol a betiltott Magyar Gárda – bocsánat, új magyar gárda – parádézott rendőri segédlettel, úgy felzaklatta a helyi romákat, hogy állítólag megpofoztak egy MSZP-hez közel álló boltost, s megfenyegették a rendezvény főszervezőjét. Ennek hatására másnap a romatelep szélén több gárdistaszimpatizáns jelent meg, ahogy a nyomozási bíró fogalmazott: spontán demonstrációt tartani, valamint, hogy megvédjék a főszervezőt. Hogy miért pont a cigánytelep szélén akartak védelmet nyújtani? A rendfenntartás céljából odavezényelt rendőrség a demonstráció ellen tiltakozókat a kordonon 

természetesen átengedte, majd amikor a felhergelt cigányok az egyik autót megtámadták és szétverték, akkor léptek csak közbe. Kérdés, miért?

Ez év január elején bekövetkezett súlyos betegségemig a sajóbábonyi esetben meggyanúsított romák közül többet én képviseltem. Bementem a B.A.Z. Megyei Rendőr-főkapitányságra, benyújtottam a meghatalmazásaimat és másolatot kértem a védenceim rendőrségi vallomásáról. 

Ez törvény biztosította jogom. Másfél órát várakoztattak, miközben az előtérből szemtanúja voltam annak, hogy egy másik sajóbábonyi gyanúsított védőjét, amint megérkezett egy rendőrtiszt fogadta, s láthatóan jó haversági alapon máris bekísérte őt. Később tudtam meg, 

hogy mit tesz isten, ennek a védőnek a képviseltje az ügyvéd jelenlétében mindent „beismert”, amit a rendőrség tőle hallani akart.

A bíróság szerint a sajóbábonyi romák nagyon súlyos bűntettel gyanúsíthatók, hisz saját bevallásuk szerint is ki akarták irtani a magyarokat. Na jó, nem mind a tízmilliót, csak egy kisebb részüket, de akkor is. Hogy veszi ez ki magát! Igaz, hogy rasszista indítékból eddig 

csak magyarok gyilkoltak cigányokat, de akkor is.

Védencei közül sokan hosszú-hosszú hónapokat töltöttek előzetesben, s mint többször kiderült, bűntelenül. Ez nemegyszer (mint Pusoma Dénes esetében) tragédiához vezetett. A Magyar Narancsban nemrégiben az ön egyik kollégája, Jován László, éppen egy cigány ember szerinte teljesen indokolatlan letartóztatása kapcsán, jogi értelemben egyenesen a 

kényszervallatás egyik formájának nevezte az előzetes letartóztatás jogintézményét. Szerinte a hatóságok (ügyészi indítványra a bíró) már szinte futószalagon alkalmazzák ezt a fajta szabadságelvonást (kényszerintézkedést), és arra használják, hogy megtörjék, vallomásra 

bírják a gyanúsítottakat. Mindeközben a túlzsúfolt büntetés-végrehatási intézetek képtelenek az előzetesen fogvatartottakat emberhez méltó körülmények között elhelyezni, tisztálkodásukat biztosítani. Gyakran tucatnyian vannak egy zárkában, és a büntetlen előéletűeket visszaeső bűnözőkkel zárják össze. Mindezen anomáliákat az állampolgári jogok 

biztosának legutóbbi vizsgálata is alátámasztotta.

Hogy látja mindezt? És mit kellene, lehetne ez ellen tenni?

Annak idején, amikor az új Büntető eljárási törvényt hosszú – ötéves – vajúdás után elfogadták, úgy tűnt, megváltozik a letartóztatással kapcsolatos szemlélet is. Vagyis, hogy a letartóztatás nem előrehozott büntetés, s persze különösen nem beismerésre kényszerítő eszköz. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a letartóztatások döntő hányada lényegében egy sajátos kényszervallatás. Akik beismernek, azok mehetnek házi őrizetbe, vagy lakhelyelhagyási tilalom alá. Szeretném egyébként is tudni, hány cigánytelepi lakos áll házi őrizet alatt az országban. Szerintem ennek megszámolásához még az egyik kezem sem kéne. 

Szörnyűek az állapotok is odabent. A kérdésben megfogalmazottakat csak ismételgetni tudom, saját tapasztalataim alapján is.

De ami végképp nonszensz: az ártatlanság vélelme alapján ugye a letartóztatott személy a bíróság ítéletéig elvileg ártatlan. Akkor magyarázza meg nekem valaki, milyen jogon kényszerítjük őt arra, hogy a börtönök ostoba, semmi másra, csak az emberek indokolatlan 

zaklatására szolgáló szabályait betartsa, reggel fél hatkor kelljen, kötött napirendhez alkalmazkodjon, ráadásul éppen egy olyan időszakban, amikor számára a világon legfontosabb a védelmére való felkészülése lenne. Ebben akadályozzák őt azok az értelmetlen előírások is, mint például, hogy a védőjével is csak meghatározott időszakokban érintkezhet. Holott 

valójában ez lenne a fogvatartott legfontosabb teendője, és az államnak ezt kéne minden eszközzel elősegíteni, nem pedig azt ellenőrizni, hogy miként ágyazott be.

Persze mindez a Jobbik szemüvegén keresztül egészen másként néz ki. Szerintük még túl jól is bánnak odabent az emberekkel.

Megoldás persze lenne, de ez éppen a mostani közhangulatban, politikai légkörben bármi illuzorikus. Először is, komolyan kéne venni azt, hogy az előzetes letartóztatás nem előrehozott büntetés és nem beismerésre kényszerítő eszköz. Sokkal kevesebb esetben kéne ezzel az eszközzel élni. S komolyan kellene venni azt az alapvető büntetőeljárási szabályt is, amelyik szerint a letartóztatásban lévők ügyét soron kívül kell vizsgálni, és a letartóztatatás tényleg csak addig tartson, amíg feltétlenül szükséges. A beszélgetés elején említett tarnabodi fiatalokhoz fél éven keresztül hozzá sem szóltak az előzetesben, és ez számtalan kisebb súlyú ügyben is így van. Miközben maffiózók, közismert nehéz bűnözők szabadlábon vannak.

Tódor János